Szívemnek kedved édes cammogásod,reggel felkelsz, már a kínait várod.ágyamban édes tésztát kanalazod, eszed,csak azt nem tudom, mivel vegyem el még az eszed?

ccc uram, szólt a kaller,
ezt bebuktam, lukaszthatok bakker 

plázáról plázára cipelem cuccaid,
nadrágot keresünk, nem a nagyi cuccai

hazaérve fáradtan kádba csobbanunk,
ágyamban fekve szeretkezünk s álmodunk

született feleségek éjjel és nappal,
bia baba tornázik, tesóira vigyáz nagy gonddal.

Aranyló napsütésben fáradtan bújunk össze délután,
sokáig tanultunk tegnap, nem is aludtunk talán.
Kifliben egymáshoz simulva, szuszogásod hallgatom,
ritmusára dobban szívem, erre elalszom.

Testünk melege nyugtatja egymást,
nyugodtan, lassan szenderegve kipihenünk egy s mást.
Alkonyatig pihengetünk, szunyókálunk lágyan,
tavaszi szellő virágok illatával szárnyal.

Picit aludtam mögéd bújva finoman,
eljött az idő, kelnem kell most gyorsan.
Csimpánz puszit adok az arcodra,
aludj tovább, nemsoká jövök vissza Potyka.

Szeretlek

Napsütéses reggelen bóbiskolva kereslek,
még nem fekszel mellettem kedvesem.
Morcos testem a bőröd áhítja,
bújós vagyok, szerelemtől ámítva.

Hiányzol Kedvesem, Szerelmem,
gyere bújj ide egy picit kedvesen.
Ne siess még, dolgod várhat,
Picid hiányol, elönti a bánat.

Még egy percre bújj vissza mellém,
szeretjük egymást Te meg Én.
Kuckóban hunyd le szemed, pihenj meg,
vigyázok rád, szeretlek.

Versem témája nem szerelmi vallomás,
locsolkodni jöttem, ez nem tagadás.
Vicces rímek, fura vers sorok,
hagyjatok locsolni, mert mindjárt besza...bad-e locsolni?

Várva várt pillanat közeleg, egyet kell aludni,
egymáshoz bújunk, nincs min aggódni.
Dolgos percek a múltba vesznek,
békében megölellek mert szeretlek.

Megpihenünk, egymás karjában elbújunk,
forró vízzel teli kádban, eltűnik sóhajunk.
Gyönyörű arcod újra rám mosolyog,
egymásié leszünk, ez ám a nagy dolog!

Romantika öleli perceink,
boldogságtól gördülnek könnyeink.
Pancsolunk, önfeledten nevetünk,
éjszaka ágyadban fekszünk, szeretünk.

Szorgalmasan dolgozol, igyekszel, vársz,
jutalmad meglesz, bármi amit kívánsz.
Legbecsesebb kincsem te vagy Kedvesem,
egy éjszaka már és újra ölellek Édesem.

Annyira szeretlek és igyekezeted köszönöm,
hálám nem más mint örömöm.
Boldoggá teszlek, gondoskodom, szeretlek,
kezed többé sosem eresztem.

Álmos reggelen kúszva jött ágyunkhoz a hajnal,
fölénk hajolt és élénkítő illatával magunkhoz térített.
Majdan ahogy jött, úgy illant tova, testünkben hátra hagyva
a boldogító vágyat, nevetve tovább sietett.
Ekkor eszméletre ébredtem és karjaimba zártalak. A vágy megtestesedve
bennem élt már és Téged kívánt. Testem melege magához inti a szerelmed.
Csókjaink dúsan falták egymás ajkát. Körmeid lassan barázdát szántva bőrömben
szánkáztak hátamon le s fel, míg boldogító és halk pihegés szállt fel
a friss ágynemű rengetegéből.
Boldogan és szerelemtől túlfűtötten ringatóztunk és nedves bőrünkről a verejték
egymással keveredve vörösre és fénylőre festette a reggelt.
Zihálva, arcod könnyektől áztatva nézett rám és súgta lágyan, elismerően 
fülembe:    "szeretlek!" 

II. ÉBREDÉS
Különbéke (1935)

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet… Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... – sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magma elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Mint reggeli napsugár megtörik egy harmat cseppen,
úgy szeretlek Téged édes csendben.
Mint tavaszi szellő hűvös fuvallata,
úgy simogatlak gyengéden puszilva.

Elvesztem szőke hajad csodás tengerén,
ringatózok édes ajkaid peremén.
Hátamra dőlve arcom süttetem,
óvó kezeid velem vannak szüntelen.

Egymásra találni öröm és vigasz,
majd meglátod: nem lesz rám panasz.
Tavaszi zöld mezőn fekszünk a fűben,
az éget csodáljuk, kéz a kezünkben.

Felhők kúsznak gondtalan,
csodás formákat alkotnak vígan.
Egymásra nézünk, ragyognak szemeink,
boldogan kívánjuk egymást és szeretjük egyszer s mind.

Szia Édesem! Lehet, hogy most írok utoljára ide! A többit szeretném személyesen vagy emailben.

Szeretlek!

Nincs még elveszve semmi! Erős a szerelmünk és ki fogja bírni ezeket, hogy átvészeljük!

Szeretlek Téged! Megbocsátok, csak legyél újra és örökre enyém!

Csók 

Hazaértem a kísérletről. Nem volt nehéz, számítógépen kellett 4 gombot nyomogatni.

Útközben hazafelé beszéltem apuval. Nem bírtam ki és elsírtam magam. Nem mondtam neki semmit csak h nagyon egyedül érzem magam. Ő is sírt. "apa pici fia ne csináld már..."Úgy hiányzik a család.

Folyton csak arra gondolok, hogy most mással vagy és jól érzed magad. Olyan hányingerem van.

És rá kell jönnöm: mindent elveszítettem az életemben. Senkim sincs már, aki szeretetet tud adni.

Nagyon nagyon hiányzol és nagyon szenvedek. Ennek így kell lennie?

Olyan bután érzem magam. Találkozol mással. Mással fogsz beszélgetni és más fog kérdezgetni...

Mit csináljak most??? Én téged akarlak. CSAK TÉGED! Basszus úgy szeretlek! De nem tudom mit csináljak most!!!

Mit írjak ide? MIT? Annyira haragszom magamra és annyira utálom magam! Minek kellett megkérdeznem? Minek kellett belemásznom ebbe az egészbe?

És ezentúl mi lesz? Találkozol-e még vele többet? Tetszik-e? ÚRISTEN!

Édesem? Nem kaphatlak vissza??? 

Nézzük csak akkor, mi merre, hogyan történik.

Tegnap este elgondolkodtam és rájöttem, hogy nekem nincs szükségem a facebookra. Nincs fent olyan ember, aki fontos lenne, hogy tartsam vele a "kapcsolatot", aki meg olyan h néha jó beszélni (Bazs, Te, Tesó, 1-2 rokon) az meg fent van msn v gmail. Mellesleg rengeteg időt elvesz a fontos és VALÓS dolgaimtól.

Éjszaka nagyon rosszul aludtam. A lefekvéssel nem volt gond, nézegettem a képedet. AZT a képedet... És jó, csak utána nagyon fáj a szívem. Elaludtam. Össze vissza álmodtam minden butaságot. Utána valami fél4kor kopognak az ajtómon és hallom h nyílik a kilincs. Nagyon megijedtem. Bence volt h adjak már neki vmi gyógyszert mert lázas. Adtam.

Na utána alig tudtam elaludni. Agyaltam és nem tudtam elterelni a gondolataim. Annyira jót beszélgettünk tegnap. Reménykedem benne, hogy sikerült kicsit helyre ráznom téged. Helyre kell jönnöd, mert most tényleg Te vagy a fontos és az, hogy a dolgaid rendben menjenek. Amit tudok segítenem kell. Ha azt, hogy beszélünk akkor azt, ha azt, hogy nem... ... akkor azt is sajnos. De ezt kell cselekednem, mert nem maradhatnak így a dolgaid.

Utána sikerült elaludnom. És azt hallottam, hogy pénteken ballagsz. Felébredtem! Rettegtem! Most ballag és nem is szólt! Nem is tudtam!!! Aztán gondolkodtam és úgy emlékeztem, hogy az érettségi előtt szokott valamikor lenni szóval 2-3hét még lennie kell.

Reggel felkeltem és elkezdtem programozni. Eddig azt írtam. Inkább csak írogattam... Nem nagyon megy magamtól még a nehezebb dolgok. De majd csak...

Bízom benne, hogy majd délután, este tudunk még beszélni msn-en v gmailen és idővel rendbe jönnek a dolgaink, egymás között. Nem erőltetem, mert most nem ez a fontos. Neked kell tiszta fejjel gondolkodnod és nem azon, hogy mi lesz ezzel a kis lükével, hanem, hogy hogyan tudsz összpontosítani a legjobban.

Itt leszek és segítek amiben tudok.

Lassan megyek suliba. 12-4ig óra. Utána meg fél7-re mennem kell kísérletre. Aztán meg holnap reggel 7re is. Az egyik szabadon választottamhoz, ha elmegyek hozzáírják a jegyemhez a zh-im pontjainak a 15%át. És az sokat dob az átlagomon. Szóval szenvedni kell ezzel is.

Rólunk: el sem tudod képzelni milyen jó volt veled tegnap este beszélgetni. Olyan aranyos és kedves voltál. Annyira itt éreztelek magam mellett. És menthetőnek a dolgaink. Felnőttek vagyunk. Ésszel is kell élnünk, nem csak szívvel. Igazad van. De a kettőnek nem szabad egymást kontráznia. Ha a szíved szeretné, az most elég. Talán egy picike hit abban, hogy szeretlek kell még. És ha az a picike meg lenne akkor el tudnád hinni szerintem, hogy nem akarok neked rosszat Babája. Szeretnélek boldognak látni. Ha lehetséges a karjaimban. Annyira nagyon nagyon hiányzol!
Én nem haragszom rád, azok miatt amiket mondtál. Megérdemeltem. Emellett tudom, hogy mi az amire oda kell figyelnem, figyelnünk. Még közvetlenebbnek kell lenni és mindent mindent elmondani. Még amitől félünk, hogy rosszul esik azt is. Csak így alakulhat ki a feltétlen bizalom újra. Szerintem.

Nem akarok okoskodni, meg irányítani sem semmit. Megélni szeretném az érzéseink. Közösen. VELED.

Szeretlek

Én már nem értem ezeket a dolgokat amik most mennek körülöttem. Nem azért mert buta lennék szerintem, csupán mert nem sok logikát találok benne. Persze attól még lehet, hogy igenis van.

Október 2.ai komment fb-on. Berugtunk. Teleport koktél volt a boros kannánkba összekeverve. Utána meg Mori lett volna de Dodó hívott két idióta picsát akik útközben elkezdtek mindenkit fikázni, így elment a kedv. Végül nem lett Mori se. Gyalog mentem haza a borárosról, Ralya szaladt utánam és bocsánatot kért mert vele is összevesztem...

De ezt meséltem, és nagyon jól emlékszem, hogy milyen reakciók voltak rá. Meg h csodálkoztál h összevesztem Ralyával is... Na nem baj.

Igazából ez iszonyatosan nem érdekel. Sokkal szarabbul érzem magam más dolgok miatt. De ezt nem várhatom el senkitől, hogy megértse. Hogy is értené? 

Lefoglalni magam nem nagyon tudom,
csak körötted jár minden gondolatom.
Aggódom érted szívem szerelme,
hogy szeretjük egymást hatalmas szerencse.

Körötted bókolnak szüntelen,
kell neked más Édesem?
Reám vágysz talán, bújhass hozzám békében,
simogassam hátad, arcod, hajad szépen?

Békére lelnék egymás szemében,
szerelmünk nem múlhat, bajok tengerében.
Ladikunk kicsiny és ingatag,
fogjuk egymást, mert elvisz a forgatag.

Partot érnünk nem volna nehéz,
szeret a szív és tudja az ész.
Elmerülni nem hagylak, megmentelek kedvesem,
csak fogd a kezem még jó erősen.

Mély a víz és nagyok a habok,
fúj a szél, hidegek a napok.
Bízz bennem és fogd meg a kezem,
meglátod, megmentelek édesem.

A sodrás kitépi kezed kezemből,
add hát másikat is, hogy húzzalak minden erőmből.
Elveszni nem hagylak, mert Te vagy az életem,
nélküled semmi sem kell már énnekem.

Szeretlek

Múlnak a napok, csak rád gondolok,
lehetünk-e újra boldogok?
Fogadj vissza kedves, szép lesz minden,
Annyira becsüllek Téged Kincsem.

Kellünk egymásnak, mint virágnak a méh,
hisz szerelmünk annyira szép.
Boldoggá teszlek, csókollak untalan,
nem lesz gondunk, életünk gondtalan.

Csak próbáljuk meg, egyszer utoljára,
nem csalódsz bennem, fogadom Babája.
  Jó párod leszek, elmondunk mindent,
őszintén szeretlek, hittel.

Annyira szép vagy kedvesem,
szükségem van rád, kellesz egyetlenem.
Széppé teszem mi rossz volt, csak engedd,
Had varázsoljam boldoggá életed.

Ha eljő az idő és szerelmed megbocsát,
megteszek mindent, hogy ezt meg ne bánd.
Ne félj tőlem, hisz szenvedek érted,
megteszek bármit, nem kell mást csak kérned.

Titti dórája pici babának,
az vagy mert szeretlek, imádlak..
Egyetlen egyszer most utoljára,
engedj és én leszek életed csodája.

Mit tegyek még, hogy újra adj esélyt,
meg nem bánod, ettől ne félj.
Kellesz nekem, bánom tetteim,
soha többé nem csaplak be megint.

Szerelmünk érdemel egy utolsó próbát,
nem ejthet rajtunk az idő csorbát.
Vak vagyok, süket és néma,
számat nem hagyja el semmi ami béna.

Gondolataim csak körötted járnak,
veled lenni, ez amit még szerelmem várhat.
Egyetlen egyszer most utoljára,
engedj és én leszek életed csodája.

Bebizonyítom, mennyire szeretlek,
haragod elszáll, boldogítom kedved.
Egyetlen egyszer most utoljára,
engedj és én leszek életed csodája.

Édes szerelmem te vagy életem értelme,
boldogságom és lelkem étele.
Egyetlen egyszer most utoljára,
engedj és én leszek életed csodája.

Szeretlek

Dolgoztam ma reggel fél9től. De reggel nagyon nehezen ébredtem pedig korán feküdtem. Kész vannak a tápok, nem kell már mennem. Lehet tanulni 100%ban. Fogok is!

Nem tudom mi van veled, meg hogy egyáltalán olvasod-e még ezeket. Ha nem esik nehezedre néha írj egy emailt, hogy mi van veled, mert akármi is volt az érzelmeim nem múlnak el így és azért hiányzol ám, meg érdekel, hogy mi van veled. Szóval ha megtennéd, hogy írsz egy pár sort, bármit.

Vigyázz magadra, szeretlek!

Pusz 

Most futottam 10km-t mert már nem bírtam egy helyben ülni. Hiányzol! Nagyon nagyon! :( 

Mikor boldog vagy, tested-lelked ragyog,
lehetek-e párod, ugye akarod?
Legyünk megint együtt boldogok,
mindent megteszek érted, ugye tudod?

Veled leszek jóban rosszban örökre,
nem állhat semmi közénk,
jól megy majd kapcsolatunk,
s nem zörögve.

Szóképekkel játszom, verseket írok,
éjszakánként utánad sírok.
Leszel-e újra szeretőm, mátkám,
csókolsz-e újra hevesen, árván?

Beszéljünk, mert hiányodban meghalok,
boldogra máshol semmiben nem találok.
Te vagy életem s családom,
Bocsáss meg nekem, csak ezt kívánom.

Segítsd Uram, had legyen boldog,
megérdemli, hisz ő oly jó dolog.
Legfontosabb érték ő lett szívemben,
vágyom rád, gyere hozzám Szerelmem!

Napsütéses reggelen, úgy hiányzol Kedvesem,
ágyamban fekszem és te nem vagy itt velem.
Oly jó lenne most összebújni lágyan,
érezni illatod, hangodat vidáman.

Tavaszi nap sugaraiban ragyog a hajad,
nyíló virágok illata körülrajonganak.
Megindult újra a természet élete,
mikor bújhatok hozzád, hallod-e?

Csak lennél már karjaimban, szorítanálak,
soha többé nem szabadulnál, fognálak.
Eljő majd az idő, mikor te is szeretnéd,
tavaszi napsütésben csókjaim élveznéd.

Legyen szép a napod, jó a kedved,
pihenj sokat, nézd a feleségeket.
Estére kelvén, hogy ha majd hiányzom,
Telefonom kémlelem, tudom, nem hiába várom.

Ágyamat ma is megosztom veled,
fenntartom megágyazott helyed.
Csupán párnácskám mi mellettem fekszik,
illata a tiéd, húúú nagyon tetszik.

 Redőnyöm lehúzva, a reggeli nap miatt,
délig ne hagyj aludni a programozás várat.
Legyen nyugodt éjszakád, szép napod,
napsütés aranyozza minden pillanatod.

Álmodban ha tengerparton járnál,
fogd meg a kezem, fussunk a habokba,
utána csókolózzunk fekve a homokba.
Naplementében ragyogva barna szemeid,
megidézik szerelmünk édes perceit.

Édesem, Kedvesem, pici babája,
hol vagy, hallod-e szerelmem imája?
Puha ágyadban magányosan fekszel,
rám gondolsz-e vajon szeretettel?

Forró vízben tested pihent, lelked nyugodt,
Született feleségeket, ugye nem unod?
Tesóid hangosan, csivitelve nyúznak,
reggel titti dórával hozzád kúsznak.

Hiányoznak ők is, jó veletek,
érezni, hogy veled otthon lehetek.
Bebújni este közös takaró alá, összebújva aludni, 
a reggel még messze van, sokat kell pihenni.

Egyedül fekszem szedett vetett ágyamon,
hiányzik illatod, forró tested, csókjaid,
elaludni oly nehéz, nem jön az álom,
tudom reggel egyedül leszek. Istenem, hiába várom?

Csak jöjj, bújj ide mellém közel,
aludjunk együtt, én leszek ki forrón ölel.
Reggel tejes kiflit is hozok enni,
délig biztos nem hagylak felkelni.

Még versemből hiányzik egy strófa,
elmaradt múzsám édes csókja.
Ígérem neked, boldoggá teszlek,
engedd kedvesem, had szeresselek.

Főztem vacsorát, krumplistarhonya. Finom lett. Olyan jó paradicsomos paprikás hagymás alappal, mint amit neked főztem pörköltet. Biztosan ízlene neked is. De egyedül valahogy nem olyan enni sem...

Biztos pancsolsz és filmezel. Olyan jó lenne veled. Megmosnám a hátacskád, a hajad...

Hiányzol nagyon nagyon! :(

Pici idő, mit külön kell töltenünk,
rendbe hozzuk kapcsolatunk és újra éljük életünk.
Helyre áll a rend, szerelmünk megszépül,
Egymásért kiállva, semmitől sem félünk.

Szép kis párocska vagyunk, nevet ki lát,
egy jelenség vagyunk, újra éljünk hát.
Utcán fogni a kezed, hatalmas büszkeség,
szebb nőt hátán, nem hordott föld és nem látott ég.

Pici babája egymásnak, azok vagyunk mi,
ki tudná más gondodat viselni?
Büszkén állok majd melletted, erőm nem apad,
kínzó gyötrelem hiányodból fakad.

Butuska verseim, tele gyenge rímmel,
tehetetlen vagyok, semmi nem stimmel.
Gondjainkra odaadás az ír,
hisz szeretünk, ahogy csak ember bír.

Hívásod várom, telefonom lesem,
hangod hallani oly kedves énnekem.
Beszéljünk bármiről, egyezségre jutunk,
csevegni veled, szavaid iszom.

Hiányzol már nagyon Kedves,
nélküled üres ez a szoba,
ágyban feküdni egész nap,
de jó volna, tán csoda.

Eljátszom a gondolattal, újra itt vagy velem,
mellettem fekszel, fogod a két kezem.
Nyugodtan fekszünk egymással szemben,
szemem a szemedben, kezed a kezemben.

Nap nap után szebbé válik majd minden,
értékes kapcsolatunk átvészeli ezt, ígérem.
Nem lehet már ettől fájdalmasabb az élet,
csalódástól óvlak, megvédlek Kincsem.

Őszintén kelni, őszintén feküdni,
gondjaink, dolgaink nyílt titokká tenni.
Ez lesz titka és kapcsolatunk záloga,
szeretni, tisztelni mint még SOHA.

Borongós hajnalon egyedül ébredtem,
Édes szerelmem, nem voltál mellettem.
Emlékeimben él alvó, nyugodt arcod,
óvó testemmel föléd hajlok.

Lassan, lágyan összesimul testünk,
érzem bőröd selymességét, életünk, szerelmünk.
Forrón csókol édes ajkad,
ki szerelmes, ez mit legtöbbet adhat.

Átölelni gyönyörű tested, érezni illatod,
ez mire vágyom, áhítom, akarom.
Barna szemeid tüzében égni,
mosolyogva, hévvel, bajoktól nem félni.

Oly jó vagy hozzám Édes,
álmaim rólad szólnak,
kedvességgel, tisztelettel énekelnek rólad.

Bármit megteszek, boldogságod fontos,
ez a legkevesebb mit adhatok, ez bizonyos.
Kedvedben járni, Téged éltetni úgy imádok,
Pancsoljunk együtt: habot is csinálok!

Megmossuk egymást, nagy gonddal, hévvel,
aludni tudunk-e majd az éjjel?
Míg Te alszol álmodat vigyázom,
Reggelt tulipánnal nyitom, estét pörkölttel zárom.