Édesem, Kedvesem, pici babája,
hol vagy, hallod-e szerelmem imája?
Puha ágyadban magányosan fekszel,
rám gondolsz-e vajon szeretettel?

Forró vízben tested pihent, lelked nyugodt,
Született feleségeket, ugye nem unod?
Tesóid hangosan, csivitelve nyúznak,
reggel titti dórával hozzád kúsznak.

Hiányoznak ők is, jó veletek,
érezni, hogy veled otthon lehetek.
Bebújni este közös takaró alá, összebújva aludni, 
a reggel még messze van, sokat kell pihenni.

Egyedül fekszem szedett vetett ágyamon,
hiányzik illatod, forró tested, csókjaid,
elaludni oly nehéz, nem jön az álom,
tudom reggel egyedül leszek. Istenem, hiába várom?

Csak jöjj, bújj ide mellém közel,
aludjunk együtt, én leszek ki forrón ölel.
Reggel tejes kiflit is hozok enni,
délig biztos nem hagylak felkelni.

Még versemből hiányzik egy strófa,
elmaradt múzsám édes csókja.
Ígérem neked, boldoggá teszlek,
engedd kedvesem, had szeresselek.