Pici idő, mit külön kell töltenünk,
rendbe hozzuk kapcsolatunk és újra éljük életünk.
Helyre áll a rend, szerelmünk megszépül,
Egymásért kiállva, semmitől sem félünk.

Szép kis párocska vagyunk, nevet ki lát,
egy jelenség vagyunk, újra éljünk hát.
Utcán fogni a kezed, hatalmas büszkeség,
szebb nőt hátán, nem hordott föld és nem látott ég.

Pici babája egymásnak, azok vagyunk mi,
ki tudná más gondodat viselni?
Büszkén állok majd melletted, erőm nem apad,
kínzó gyötrelem hiányodból fakad.

Butuska verseim, tele gyenge rímmel,
tehetetlen vagyok, semmi nem stimmel.
Gondjainkra odaadás az ír,
hisz szeretünk, ahogy csak ember bír.