Mint reggeli napsugár megtörik egy harmat cseppen,
úgy szeretlek Téged édes csendben.
Mint tavaszi szellő hűvös fuvallata,
úgy simogatlak gyengéden puszilva.

Elvesztem szőke hajad csodás tengerén,
ringatózok édes ajkaid peremén.
Hátamra dőlve arcom süttetem,
óvó kezeid velem vannak szüntelen.

Egymásra találni öröm és vigasz,
majd meglátod: nem lesz rám panasz.
Tavaszi zöld mezőn fekszünk a fűben,
az éget csodáljuk, kéz a kezünkben.

Felhők kúsznak gondtalan,
csodás formákat alkotnak vígan.
Egymásra nézünk, ragyognak szemeink,
boldogan kívánjuk egymást és szeretjük egyszer s mind.