Borongós hajnalon egyedül ébredtem,
Édes szerelmem, nem voltál mellettem.
Emlékeimben él alvó, nyugodt arcod,
óvó testemmel föléd hajlok.

Lassan, lágyan összesimul testünk,
érzem bőröd selymességét, életünk, szerelmünk.
Forrón csókol édes ajkad,
ki szerelmes, ez mit legtöbbet adhat.

Átölelni gyönyörű tested, érezni illatod,
ez mire vágyom, áhítom, akarom.
Barna szemeid tüzében égni,
mosolyogva, hévvel, bajoktól nem félni.

Oly jó vagy hozzám Édes,
álmaim rólad szólnak,
kedvességgel, tisztelettel énekelnek rólad.

Bármit megteszek, boldogságod fontos,
ez a legkevesebb mit adhatok, ez bizonyos.
Kedvedben járni, Téged éltetni úgy imádok,
Pancsoljunk együtt: habot is csinálok!

Megmossuk egymást, nagy gonddal, hévvel,
aludni tudunk-e majd az éjjel?
Míg Te alszol álmodat vigyázom,
Reggelt tulipánnal nyitom, estét pörkölttel zárom.