Lefoglalni magam nem nagyon tudom,
csak körötted jár minden gondolatom.
Aggódom érted szívem szerelme,
hogy szeretjük egymást hatalmas szerencse.

Körötted bókolnak szüntelen,
kell neked más Édesem?
Reám vágysz talán, bújhass hozzám békében,
simogassam hátad, arcod, hajad szépen?

Békére lelnék egymás szemében,
szerelmünk nem múlhat, bajok tengerében.
Ladikunk kicsiny és ingatag,
fogjuk egymást, mert elvisz a forgatag.

Partot érnünk nem volna nehéz,
szeret a szív és tudja az ész.
Elmerülni nem hagylak, megmentelek kedvesem,
csak fogd a kezem még jó erősen.

Mély a víz és nagyok a habok,
fúj a szél, hidegek a napok.
Bízz bennem és fogd meg a kezem,
meglátod, megmentelek édesem.

A sodrás kitépi kezed kezemből,
add hát másikat is, hogy húzzalak minden erőmből.
Elveszni nem hagylak, mert Te vagy az életem,
nélküled semmi sem kell már énnekem.

Szeretlek