Álmos reggelen kúszva jött ágyunkhoz a hajnal,
fölénk hajolt és élénkítő illatával magunkhoz térített.
Majdan ahogy jött, úgy illant tova, testünkben hátra hagyva
a boldogító vágyat, nevetve tovább sietett.
Ekkor eszméletre ébredtem és karjaimba zártalak. A vágy megtestesedve
bennem élt már és Téged kívánt. Testem melege magához inti a szerelmed.
Csókjaink dúsan falták egymás ajkát. Körmeid lassan barázdát szántva bőrömben
szánkáztak hátamon le s fel, míg boldogító és halk pihegés szállt fel
a friss ágynemű rengetegéből.
Boldogan és szerelemtől túlfűtötten ringatóztunk és nedves bőrünkről a verejték
egymással keveredve vörösre és fénylőre festette a reggelt.
Zihálva, arcod könnyektől áztatva nézett rám és súgta lágyan, elismerően 
fülembe:    "szeretlek!"