Napsütéses reggelen, úgy hiányzol Kedvesem,
ágyamban fekszem és te nem vagy itt velem.
Oly jó lenne most összebújni lágyan,
érezni illatod, hangodat vidáman.

Tavaszi nap sugaraiban ragyog a hajad,
nyíló virágok illata körülrajonganak.
Megindult újra a természet élete,
mikor bújhatok hozzád, hallod-e?

Csak lennél már karjaimban, szorítanálak,
soha többé nem szabadulnál, fognálak.
Eljő majd az idő, mikor te is szeretnéd,
tavaszi napsütésben csókjaim élveznéd.

Legyen szép a napod, jó a kedved,
pihenj sokat, nézd a feleségeket.
Estére kelvén, hogy ha majd hiányzom,
Telefonom kémlelem, tudom, nem hiába várom.