Nézzük csak akkor, mi merre, hogyan történik.

Tegnap este elgondolkodtam és rájöttem, hogy nekem nincs szükségem a facebookra. Nincs fent olyan ember, aki fontos lenne, hogy tartsam vele a "kapcsolatot", aki meg olyan h néha jó beszélni (Bazs, Te, Tesó, 1-2 rokon) az meg fent van msn v gmail. Mellesleg rengeteg időt elvesz a fontos és VALÓS dolgaimtól.

Éjszaka nagyon rosszul aludtam. A lefekvéssel nem volt gond, nézegettem a képedet. AZT a képedet... És jó, csak utána nagyon fáj a szívem. Elaludtam. Össze vissza álmodtam minden butaságot. Utána valami fél4kor kopognak az ajtómon és hallom h nyílik a kilincs. Nagyon megijedtem. Bence volt h adjak már neki vmi gyógyszert mert lázas. Adtam.

Na utána alig tudtam elaludni. Agyaltam és nem tudtam elterelni a gondolataim. Annyira jót beszélgettünk tegnap. Reménykedem benne, hogy sikerült kicsit helyre ráznom téged. Helyre kell jönnöd, mert most tényleg Te vagy a fontos és az, hogy a dolgaid rendben menjenek. Amit tudok segítenem kell. Ha azt, hogy beszélünk akkor azt, ha azt, hogy nem... ... akkor azt is sajnos. De ezt kell cselekednem, mert nem maradhatnak így a dolgaid.

Utána sikerült elaludnom. És azt hallottam, hogy pénteken ballagsz. Felébredtem! Rettegtem! Most ballag és nem is szólt! Nem is tudtam!!! Aztán gondolkodtam és úgy emlékeztem, hogy az érettségi előtt szokott valamikor lenni szóval 2-3hét még lennie kell.

Reggel felkeltem és elkezdtem programozni. Eddig azt írtam. Inkább csak írogattam... Nem nagyon megy magamtól még a nehezebb dolgok. De majd csak...

Bízom benne, hogy majd délután, este tudunk még beszélni msn-en v gmailen és idővel rendbe jönnek a dolgaink, egymás között. Nem erőltetem, mert most nem ez a fontos. Neked kell tiszta fejjel gondolkodnod és nem azon, hogy mi lesz ezzel a kis lükével, hanem, hogy hogyan tudsz összpontosítani a legjobban.

Itt leszek és segítek amiben tudok.

Lassan megyek suliba. 12-4ig óra. Utána meg fél7-re mennem kell kísérletre. Aztán meg holnap reggel 7re is. Az egyik szabadon választottamhoz, ha elmegyek hozzáírják a jegyemhez a zh-im pontjainak a 15%át. És az sokat dob az átlagomon. Szóval szenvedni kell ezzel is.

Rólunk: el sem tudod képzelni milyen jó volt veled tegnap este beszélgetni. Olyan aranyos és kedves voltál. Annyira itt éreztelek magam mellett. És menthetőnek a dolgaink. Felnőttek vagyunk. Ésszel is kell élnünk, nem csak szívvel. Igazad van. De a kettőnek nem szabad egymást kontráznia. Ha a szíved szeretné, az most elég. Talán egy picike hit abban, hogy szeretlek kell még. És ha az a picike meg lenne akkor el tudnád hinni szerintem, hogy nem akarok neked rosszat Babája. Szeretnélek boldognak látni. Ha lehetséges a karjaimban. Annyira nagyon nagyon hiányzol!
Én nem haragszom rád, azok miatt amiket mondtál. Megérdemeltem. Emellett tudom, hogy mi az amire oda kell figyelnem, figyelnünk. Még közvetlenebbnek kell lenni és mindent mindent elmondani. Még amitől félünk, hogy rosszul esik azt is. Csak így alakulhat ki a feltétlen bizalom újra. Szerintem.

Nem akarok okoskodni, meg irányítani sem semmit. Megélni szeretném az érzéseink. Közösen. VELED.

Szeretlek