Hangod hallhattam hát újra,
szerelmes érzelmek éledtek benne búgva.
Fájdalomtól félő fejecskéd,
cirógatás vár a szivecskéd.

Reggelente melletted szeretnék ébredni,
álmos motyogásod, pihegésed figyelni.
Ne félj tőlem, csak szeretni akarlak,
becsapni téged sosem foglak.

Eljő az idő, mikor haragod száll, szerelmünk ébred,
hűséggel várni rád, megtisztel és feltölt hévvel.
Szépséged rabul ejtett, foglyod maradok,
eme nemes börtönből, szabadulni nem fogok.

Béklyóim, láncaim legértékesebb kincsem,
elvenni tőlem, senkinek ereje nincsen.
Börtönöm ajtaját dehogy rázom,
édes-e fogság, minden álmom.

Rímhányó Romhányi nem lakik bennem,
versbe írni mit érzek nem szégyellem.
Ódákat zengeni körötted Kedvesem,
ez marad míg nem leszel újra mellettem.

Elénekelni mit érzek, szerelmem keservét,
megbocsátásod várva, nem nézem idejét.
Örök párod maradok, ígérem, fogadom,
őszintén élni veled boldogság és hatalom.

Szeretlek

Ezt elfelejtettem mondani, hogy ma neked fényképeztem. Megláttam és eszembe jutottál. (egyetem parkja)