Hát elment a mai nap is. Most neki kell állni nagy erőkkel tanulni. Holnap egyetem, le kell adni a digit házim, menni kell gyakorlatra, programozás, utána meg fizika. Délután lázas készülődés a pénteki jelek zh-ra.

Ma is beszéltünk. Annyira meggyötört hangja volt szegénykémnek. Úgy hiányzik és úgy vigasztalnám. Azt mondta, soha többé. :(

Azóta másra sem tudok gondolni. Nem tudom neki milyen érzés ha eszébe jut, hogy soha nem ölelhetjük meg egymást. Hogy soha többé nem simíthatjuk végig egymás arcát. Soha nem érezhetjük többé egymás kellemes és finom illatát, amit úgy szeretünk.

Annyi mindent nem csináltunk még együtt. Nem táncoltunk. Nem meséltem neki még mesét. Nem térdeltem le elé és mondtam el fejből egy neki írt verset. Nem énekeltem még neki.
Ezeket úgy valóra szeretném váltani! Megérdemli!

Hjaj "Márti"!!! Itt ülök a kapcsolatunk sírja előtt az "óparki themetőben"! Mennyünk vissza! Vissza a múltba! Aztán vissza a jövőbe és változtassunk meg mindent! A szerelmünk az időgépünk. 

Mit érnek ezek a szavak ezentúl: márti, doki, ópharki themető, devlin, neocitrán, szűkölködés, pozitív, baba, szivem, drága, muca, édes, kicsim, picim, BABÁJA??? ...

Fogadj vissza! :(