A Lánynak!

Hát szia! Nem tudom, hogy vajon olvasod-e ezeket az írásaim, vagy csak egyszer belepillantottál és megállapítottad, hogy teljesen infantilis lettem.

Miért írok? Ezt kérdezted. Mert szerelmes vagyok.

Be kell vallanom: melletted haza találtam. Nem akarok lemaradni az életről. De minden egyes pillanattal, amit egymás nélkül ebben az állapotban kell eltöltenünk elsodródunk egymástól.

Könyörögjem? Már megettem. Álljak eléd és kérleljelek? Hát ezt is megtettem.

Elfogytak a lehetőségeim. Szeretlek Te lány! Szeretlek babája!

Nem akarlak elfeledni. Nem megy egyszerűen. Sőt! Küzdök ellene, amikor azt érzem már nem tudnék meghalni érted, végignézem a képeink, elkezdem bámulni a legutóbbi hétvége képeit. Nagyokat szippantok a párnám mámorítóan édes illatából és felidézek mindent. Mindent, hogy életben tartsalak. Ezt fogom tenni örökre. Számomra nem hal meg ez a kapcsolat. Bennem élni fog! Ameddig csak létezem.

Nem akarlak elereszteni, mert halálosan szeretlek.