Azon gondolkodom, hogy elég-e egy kapcsolathoz, hogy a két fél szereti egymást. Nem csak arról van szó, hogy jó egymással. Hanem hogy rendesen fizikai fájdalmat érzünk - én például a mellkasomban érzem - amikor nincs ott a másik felünk, nem tudjuk mi van vele.

Annyira kétségbe ejtő ez az egész.

De ha két ember szereti egymást és tényleg igazán szeretik egymást, igaz szeretettel, akkor jöhet bármi. Bármi az ég világon. Előbb vagy utóbb a két fél egy egésszé forr újra. És így már egyszerű a kérdés, hogy miről ismerszik meg az igazi szerelem, szeretet. Arról, hogy az mindent túl él.

9hónap a szerelmünktől távol sok idő, nagyon sok. Egy hónap. Egy tetves rühes kibaszott hónap. Ennyi választott el.

Én csak boldoggá akarom tenni őt a fene egye meg végre!!! Csak azt szeretném látni, hogy mosolyog, hogy újra nevet és jól érzi magát abban a csini kis testében. Hogy újra él!

Ehhez úgy néz ki az kell, hogy lehúzzam magam a wc-n. Azt várja tőlem, hogy felejtsem el, hogy ne keressem. De hisz pont ez benne a nehéz. Akit szeretünk azt szeretjük. Arra az emberre szükségünk van. Ha megbetegszik, ha nyomorékká válik, ha téved, vagy ha meghal. Azért siratjuk, akit elvesztünk mert magunk siratjuk. A csodás emlékeket.

Nem szeretném, hogy más tegye boldoggá. Pedig ez lesz. Mást fog szeretni és elfeled engem.

Bárcsak engem szeretne még.

Várok Rá! Ameddig kell!

[d*t]<=?{B#R}*<3    -->   tart a végtelenbe

Én komolyan elhittem ezt amikor írtam!