Tegnap éjszaka beállítottam az ébresztőm fél7re, mert tudtam, hogy akkor fog ébredni. fél7kor mikor csörgött a telefonom, fel is hívtam. De megelőztem mielőtt bekapcsolta volna. Nagyon megijedtem. Vártam pár percet de nem mertem felhívni. 

Annyira de annyira jó lett volna az álmos hangját hallani, amikor édesen szuszog, piheg. Utána amikor indul a busszal az iskolába újra megcsörgettem, de nem mertem felhívni, csak egy csörrenés volt. Persze egyből utána megbántam és elkezdtem aggódni, "hülye vagy, pont ezzel borítod ki és haragítod örökre magadra!".

Elindultam tusolni és hirtelen a jól ismert hang. Visszacsörgetett. Fontos vagyok neki! Szeret engem!

Nem akarom magam becsapni de másra sem tudok gondolni, mint hogy mi újra együtt. Mert annyira megérdemelnénk. Főleg Ő. Végig hitt bennem! Most megérdemli, hogy én higgyek benne, én áldozzam fel az összes energiám érte. És kicsit sem bánom. Mert érzem, hogy ...

... hogy szeret.