Kész a digit házim. Eddig tanultam. Elfáradtam agyilag. Már csak át kell írnom szépre, igényesen. Úgy érzem magam mint egy szivacs...

Hiányzol Kedves, szenvedek nélküled,
bárcsak újra foghatnám két kezed.
Megcsókolni édes ajkai annyira vágyom,
nem kell más nekem már e világon.

Karjaimba zárni téged lehet-e?
Édes kettecskén öregedni békében?
Nincs más ki boldoggá tehetne,
hallasz-e, értesz-e?

Gyűrűnk egymást áhítják,
szerelmükre várnak,
segítsünk rajtuk,
Szeretlek téged, egyszerre mondjuk!

Szerelmünknek egymás nélkül,
lehet-e gyümölcse?
El tudsz-e felejteni,
engem örökre?

Boldogságod titka szívembe zárva,
kulcsa nálad, tudom, nem várok hiába.
Szerelmem nem szűkölködik, csak rád vár,
Neocitránt bánatra hiába innál.

Nem segít a bajokon a magány keserű íze,
úgy hiányzik illatod, hajad színe;
illata pótolhatatlan, feledésbe nem merül,
Szerelmed elvesztése életembe kerül.

Csókolni ajkad, érezni kebled,
simogatni arcod, fogni a kezed.
Ráncossá válni szemeid tüzében,
hűséget fogadni Isten színében.

Őszintén, bűntől mentesen élni,
szeretni egymást, a jövőtől nem félni.
Adj még egy percet, hisz szerelmünk csodás,
Világon nincs ennél szebb és nagyobb áldás.