Újra beszéltünk. Azért, hogy haraggal tudjon elaludni. Hogy újra felélessze magában a dühöt.

Hova lett az én szerelmem? Megbántottam és magamra haragítottam. De ez így jobb? Mind ketten szenvedünk. Napok óta nem eszem, nem alszok rendesen. Tanulni egyáltalán nem tudok, a munkámra odafigyelni meg képtelenség így. Már meg is jegyezték...

Nem fog megbocsátani azt mondta. Nem érdeklem. Nem megbántani akarom ezzel, de ezt kezdem érezni.

Annyira hiányzik. Annyira de annyira szeretem őt. Tudom, hogy becsaptam. De hisz a példa bizonyítja, szeretjük egymást.

Nem tudok mit kezdeni magammal. Már semminek sincs értelme nélküle...